Anyák napi versek elhunytaknak

anyák napi versek elhunytaknak

Az anyák napja egy különleges alkalom, amikor mindannyian megemlékezünk az édesanyáinkról, és az ő szeretetükről, amit az életünk során kaptunk. Azonban, amikor az édesanyánk már nincs velünk, ez az ünnep nehéz lehet, és sokszor fájdalmas emlékeket idéz fel. Ebben a cikkben készítettünk egy gyűjteményt a legszebb anyák napi versekből elhunytaknak, legmeghatóbb idézetekből, köszöntőkből. Reméljük, hogy ezek a versek segítenek abban, hogy emlékezni tudjunk az édesanyánkra, és a szeretetére, amit életünk során kaptunk tőle.

Anyák napi idézetek, köszöntők elhunytaknak

Égjen ez a gyertya azokért az Édesanyákért, akiket már csak fájó szívvel, gondolatban köszönhetnek a gyermekeik.

anyák napi idézet elhunytaknak gyertya

„Az én anyukám mindig is különleges volt, és sosem felejtem el, hogy mennyire szeretett minket. Anyák napján emlékezem rá, és hálás vagyok minden pillanatért, amit vele töltöttem.”

„Az anyák napja mindig nehéz édesanyám nélkül, de tudom, hogy mindig itt van velünk , az emlékeinkben és a szívünkben. Köszönöm, hogy olyan különleges anyukám voltál.”

„Hiányzol édesanyám, de sosem felejtem el azokat az értékes pillanatokat, amelyeket együtt töltöttünk.”

anyák napi vers elhunytaknak, hiányzol édesanyám

„Az anyák napja mindig az én anyukámra emlékeztet, akinek a szeretete sosem múlik el. Köszönöm, hogy megtanítottál minket arra, hogy szeressük egymást és az életet.”

„Az anyák napja mindig különleges volt az édesanyám számára, és most, hogy nincs velünk többé, az emlékei mindig velünk vannak. Az én anyukám mindig is a szívemben lesz.”

„Az anyák napján hálás vagyok az édesanyámért, akinek a szeretete mindig velünk marad. Az életünk minden pillanatában emlékezni fogok rá, és mindig hálás leszek azokért az értékes dolgokért, amelyeket tőle kaptam.”

„Az anyák napján mindig az én anyukámra emlékezem, aki mindig szívvel-lélekkel szeretett minket. Hiányzol, de tudom, hogy most boldogabb vagy a mennyben, és az én szívemben mindig élő maradsz.”

Anyák napi versek elhunytaknak

Lelked remélem békére talált,
S Te már a mennyiből vigyázol reánk!
Soha nem felejtünk, szívünkben szeretünk,
Rád örökkön-örökké emlékezünk!

anyák napi vers elhunytaknak, örökké emlékezünk

Áprily Lajos: Féltél, anyám?

Sírod körül harc volt, hadnép rohant,
vad ütközetben reszketett a hant.
Féltél, anyám? és gondoltál-e rám?
Te nem féltél, csak féltettél anyám.

***

Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő – Isten őrizz – nincs!…
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer – úgy mint te, kispajtás –
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!…

Lakner Artúr

 

Kung Magdolna: Anyák napjára

Ma szomorúan nézem a csillag-teli eget,
és néma gyászú perceimben arra gondolok,
drága anyám ott fenn, ahol minden csupa fény,
ki kíván neked szép Anyák napot.

Ki köszönt fel, ki mondja el azon szavakat,
melyek felhangozzák lelked dallam-muzsikáit,
azon muzsikákat, melyeknek minden ütemén
ezer színben nyíló tulipán virágzik.

Ki ölel át féltő szívvel, s ki csókolja kezed,
azt az áldott kezet mely ringatott és védett,
mikor a sors kíméletlensége szilánkokra zúzta
a belőled merített élet- reménységet.

Mondd, hogyan üzenhetnék e messzi távolságból,
hogy elérjen hozzád minden hála szó,
és hogy újra érezd szívemnek azon dobbanását,
mely szíved alatt volt egykor hallható.

Tudom a szeretetnek nincs úti-akadálya,
nincs gátja és fala sem, melyet le nem dönthetne,
így hát néhány kedves szót sóhajtok a mennybe,
szeretlek anya, szeretlek, most és örökre.

Átyim Lászlóné: Anyák napján a sírodnál

Anyák napján a sírodnál
Május első vasárnapján,
Anyák napja szép hajnalán
Kimegyek a temetőbe
Rózsacsokorral kezembe
Megállok a sírhantodnál
Szólítalak édesanyám
Könnyem hullik a sírodra
Kezemmel a fejfád fogva
Eljöttem hát édesanyám
Köszöntselek anyák napján
Illatozó szép rózsákkal
Szívem telve fájdalommal
Mert ez a szép anyák napja
Csak nekem oly szomorú
Más mindenkinek oly boldog,
Kinek él az édesanyja
Mert, hogy én már nem láthatlak
Eltakar a néma sírhant
Két kezemmel fogom fejfád
Sírva köszöntelek drága édesanyám!

Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged

Anyám a hangod nem hallom többet.
Anyanyelvemben őrizlek téged.
Szavaid szívem mélyén dübörögnek.
Úgy zengik vissza a mindenséget,
ahogy azt tőled szóval tanultam.
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.
Ez nem szégyenem se büszkeségem.
Anyám vagy! Most már csak a szavakban!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,
drágább a szavad, mélyebben dobban.
Nincs a földön oly kincs, se hatalom,
mely megfolythatna fiad ajkán.
Dédunokád is őrzi „Vénanyót”.
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,.
Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

Benedek Elek: Kisbaconi temetőben

Kisbaconi temetőben
Most van a nap lemenőben,
Ráverődik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetőbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék” ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tőlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükből eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak”,
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.

Egy életért cserébe

Ha élnél még, anyám, elmondanám azt,
mily keserű érzés a „nincsen már” tudat,
hisz az vette el tőlem azokat a boldog napokat,
melyek felragyogták előttem gyermek-múltamat.

Ha élnél még, anyám, csak némán néznélek,
hogy szívembe véssem édes emléked,
s úgy gondoljak rád mint arra a legbecsesebb ékre,
mit te adtál nékem létedért cserébe.

Látod, anyám, a Jóisten sem hagyott téged egyedül,
hisz minden áldott tetted bennem nemesül,
mert én lépem rózsa-nyomod, s én, követlek végig
azon a kavics teli úton, mely felkísért az égig.

Kun Magdolna

 

Édesanyám

Édesanyám!
Ma Anyák Napja van!
Itt, a sírod előtt állok, s köszöntelek.
Szemeimből hullnak könnyeim,
ahogy feltör bennem az emlékezet.
Benned fogant életemet
egy köldökzsinór kötötte össze,
amely mementóként bennünk…
megmaradt örökre.

Drága Édesanyám!
Soha nem felejtem el,
Neked köszönhetem az életem!
Amikor megszülettem, Te voltál
az első nő, aki melleden melengettél,
babusgattál – örömkönnyeiden át,
féltőn öleltél – szerettél.
Ha sírtam kebledből etettél!

Már messze jársz tőlem, de
gondolataimban mégis közel,
szívem a szívedtől – lelkem a lelkedtől
soha nem szakadhat el.
Az első, és egyetlen nő voltál, akit
legjobban tisztelek – szeretek!
Szerető galamb lelkedre, s
őszült fehér hajadra emlékezvén
fehér virágcsokrot, s szívemet
hoztam Neked. Mikor imáimat
elrebegem sírod felett.
Azt kívánom:
Nyugodjál Békében!

Nézd meg ezeket is:

.

Array